Hehe, mindketten gondoltunk már rá, és augusztus 24-én “ki is
mondtuk”, hogy talán el kéne kezdeni a kéktúrát.
Augusztus 24. a chips „születésnapja”, ez nem lehet
véletlen!!
Szóval K meg én eldöntöttük, hogy belevágunk. Persze azt a
részt lecsíptem a beszélgetésből, amikor azon aggodalmaskodik, hogy mennyi
nehezítő tényező lesz majd, mert ez így sokkal jobban illik ide. El sem kellett
volna árulnom, de mindegy 🙂
Jövőre akartuk elkezdeni, új év, új célok, de nem bírtuk ki.
Lesz idén még pár hosszú hétvége, talán valamikor jó idő is pont akkor… Bele
kell vágnunk idén.
Mindketten olyan típusok vagyunk, hogy ha valamit
kitalálunk, akkor azonnal akarjuk. És mélyen bele is ássuk magunkat a témába.
Csak K kitartóbb, mint én.
Szóval aztán azt is megbeszéltük, hogy írjunk róla valami
blogot, de nem azért, hogy elterjedjen és a Fb-on osztogassuk és lájkokat
gyűjtögessünk, hanem elsősorban magunknak, másodszor annak a szűk rétegnek,
akit érdekel egyáltalán. Főleg mert van vagy ezer kéktúrás blog, és ne ez
legyen az ezeregyedik, amit a Google kidob (de).
Szép lassan összeállt, hogy mit akarunk számolni/vezetni a
leírások mellett, ezt a statisztikában megtaláljátok. Illetve a költségeket is, kirészletezve.
Nem tudom, mennyi ideig fog tartani ez a csodás 1165 km, de
gyanítom évekig 🙂
Nézzétek milyen szép:
(Szinte látok magam előtt pár arcot, rajta az
értetlenséggel, hogy mi a franc szép ebben? :D)
Be kell még szerezni pár cuccot, mert eddig csak
pecsétpárnát szereztem, de az nagyon fontos eszköz! Csak még nincs mibe
pecsételni… Kell hátizsák nekem (írtam a Jézuskának), még pár túraruházat (ezt
K nem érti, miért nem elég egy nadrág… annyira férfi…) Ki kell dolgozni a
szakaszokat, ha már sejtünk időpontot, a szállást, a közlekedést… Utána kell
olvasni ennek-annak…
Jajj, már annyira várom, mint az elvakult természetfeletti
erőket imádók a kiválasztott szakállas fazont, aki majd elhoz valamiféle
világbékét 😊
(K is várja a maga szolid módján ám!)
kéktúranapló 