Szeleste -> Bögöt -> Csényeújmajor -> Sárvár: 23 km
A: Rohadt durva napunk lett. Tudtuk, hogy nem lesz gyönyörű idő, de azért reméltük. A mai napig nem tudtam kifésülni rendesen a hajam, olyan durva munkát végzett a szél.
Robi ismét csatlakozott hozzánk, és csak később jött rá (talán Sárvár előtt a töltésen), hogy nagy hibát követett el, és a múltkor kellett volna kiszállnia, a csúcson 🙂
De ne siessünk előre.
Már úgy érkeztünk Szelestére, mint akik hazajárnak oda. Lazán kocsi ledob a parkolóban, a Máté vendéglőben kávé betol, cuccok összepakol, trackelő indít és let’s go! (De azért azt tudnotok kell, hogy Sárvárról Szelestére busszal nem jutsz el csak úgy, hiába van 15 km-re, a buszok először Szombathelyre mennek, és utána oda, így akár másfél órába is telhet. Ezért abban maradtunk, hogy Sárváron Robi átül hozzánk, átmegyünk Szelestére, miénk ottmarad, és visszahoz minket miután beértünk újra Sárvárra.)
K: Let’s go, jaaa, izé, hogy a fényképezőt azt úgy ottfelejtettem a kocsiban… futás vissza, közben valahogy elénk került az 40-50 körüli pár, akikkel reggel a Máté kocsmában összetalálkoztunk és akiket a túra további részében csak a “Felesesek” névvel illettünk (emberünk egy felessel indított a kocsmában) és igyekeztünk úgy sietni, vagy pihenni, hogy véltetlenül se kelljen hosszasabb beszélgetésbe elegyedni velük. Már nem mintha különösebb indokunk lett volna kerülni őket, de egyikőnk se az a hiperszociális típus és az hogy idegenekkel kelljen csevegni egész nap túra közben nem volt túl megnyerő gondolat.
A: Kapásból Szeleste után át kellett kelnünk egy gyorsforgalmi úton. Felmásztunk azokon a lépcsőkön, amiket mindig néz az ember a kocsiból, néha azon tűnődve, vajon használja azt valaki? És hát igen, a szerencsétlen turista, aki követi a jelzéseket, lépcsőkön, szalagkorlátokon át.
K: Körforgalmak és járda nélküli hidak dzsungele után végre lefordult az útvonal egy vasútállomás felé, ami mellett elhaladva, némi szántóföld melletti bandukolás után beértünk az erdőbe.
A: Mikor összeszedtem ezt a 2 napos tervet, hogy mikor hova megyünk, mit látunk útközben, hol alszunk, mikor megy busz stb. azt írtam fel ehhez a távhoz, hogy: Útközben semmi látnivaló nem lesz. És igazam volt!
K: Azért teljesen nem igaz, például megtaláltuk az erdőben egy elveszett ősi civilizáció maradványait (vagy valami omladozó téglaoszlopokat).
Ismét jó darabon jól kiépített erdészeti utakon vezetett az útvonal, egy kevésbé szerencsés évszakban nem lett volna túl sok izgalom, de azért az ősz segített átalakítani a tájat kicsit izgalmasabbra.
Az erdőből kiérve Bögötön találtuk magunkat, ahol nem sok minden van a pecséten és a szokásos templom és furcsa rongy-szalma-paraszt-panoptikumon kívül.
Mi ennek a neve? Ez csak ezen a vidéken divat, vagy máshol is?
Bögöt után újabb, sajnos elég rövid, őszi erdős rész következett, mielőtt beértünk Csényére, ahol a “Sasos kocsmában” sok tanakodás és nagy határozatlanság közepette (Van tea? Van! Epres? Inkább nem epres! Cukor? Nem cukor, egy pötyi. Az ott méz? Ja, inkább méz, ha van méz…) sikerült kikérnünk 2 teát és egy tejszínes kávét, amik nagyon jól estek a hideg szeles út után.
A rövid melegedő után felkerekedtünk, hogy lenyomjuk az utolsó pár kilómétert Sárvárig. Újabb műút melleti botorkálás következett, ha lehet a szél még jobban fújt, mint előtte.
A: Oké, hogy ősszel az erdő nagyon szép, de amikor szétfagysz, és a szemeidet vörösre fújta a szél, és csak mész, akkor egy idő után elveszti a varázsát a dolog.
Ezért nem lesz sosem a kedvenceim között ez az útvonal. Még ha meg is volt a maga szarszaggal teli varázsa, különösen Sárvár előtt a töltésen gyalogolva (ahol mellesleg végre megelőztük a töltés-oldalban pihenő Feleseséket, így megnyerve képzeletbeli versenyünket), akkor sem tudok több érdekes dolgot elmondani róla. Nézzetek rám, csak azért van az arcomon boldogság, mert lélekben forró vízzel teli fürdőkádban ültem, mellettem aranytálcán egy doboz Pringlesszel:
A szállásunk a Bástya apartmanban volt, egy nagyon király erkélyes apartmant kaptunk. A forró zuhany után rendeltünk egy pizzát, hogy ne kelljen már kimenni többet, majd tévét néztünk. Gondolhatjátok, mennyire durva lelkiállapotba kerültünk, ha mi ketten tévét néztünk!
kéktúranapló 